További TUZSON-BERCZELI  PÉTER festmények !

„ ... Mikor a vásznakon megöregszik a régi festék, gyakran áttetszővé válik. Ha ez bekövetkezik, némely képeken elővillannak az eredeti vonalak: egy női ruha mögül egy fa tűnik elő, egy gyermek helyébe egy kutya tolakszik, a hatalmas hajó immár nem a nyílt tengeren úszik. Ezt a művészettörténet pentimento-nak hívja: azt jelenti, hogy a festő időközben „javított”, meggondolta magát. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a régi elképzelés, amelynek helyébe később egy másik lépett, módot ad arra, hogy lássunk, majd újra lássunk…. A festék már megöregedett, és én kíváncsi voltam, mit láttam hajdanán a vásznon, s mit látok ma…”                                                                                                                                                                Lillian Hellman

                                  Tisztelt Látogató!                               Szeretettel köszöntöm honlapomon. Amennyiben érdeklődik művészetem iránt, örömmel látom vendégül virtuális kiállításomon, és egy pillanatra megnyitom műtermem, illetve műtermi gondolataim ajtaját... Hogyha kedve van, tartson velem!

"Archeológia"       akril, vászon  18x24 cm,           2008 (magántujadon, USA)

Ezt az oldalt a teljesség igénye nélkül, amolyan játékos széljegyzetként készítettem. Nem vezérelt sem üzleti siker reménye, sem további szakmai elismerés vágya. Pusztán a  „szembenéző beszélgetés” kedvéért ragadtam billentyűzetet. Nem tartozom a tüsténkedő "műelkövetők" közé. Meglehetősen lassan és körülményeskedve élek és dolgozom. Egyéni kiállításra is csak ritkán szánom el magam.

 Műfaji pillanatképek; 1983-1985: Korai, absztrakt expresszionista "Lebegő objektum" képeket festettem. ("Magnetics Fields 02" olaj, vászon 110x110 cm, 1983.) 1986-1989: Kék-fekete, figuratív utalású "neoexpresszionista" látomások. ("Noli me tangere" olaj, vászon 50x70 cm, 1987.) 1989-1994: Absztrakt expresszionista, sárga-narancs-vörös domináns vásznak. ("Vadnyugati Story" olaj, vászon 90x140 cm, 1992.)  Ezt követték 1994-2000 között a monokróm vörös "pentimentó" évek. ("Az ismeretlen hajléktalan emlékműve" olaj, vászon 100x140 cm, 1994. Ugyanebben az esztendőben a Szépművészeti Múzeum "Piranesi parafrázisok" című tárlatán volt látható.) Festményeim többnyire olaj-akril-vegyes technikával készülnek, vászonra. Szándékaim és belső késztetésem szerint képeim meghatározatlan térben lebegő, elő- és eltűnő, nevenincs objektumok, élőlény-reminiszcenciák és folyamatok "déjá vu" jegyzetei. Motívumaim olykor az őskori barlangrajzok mágikus célzatú festményeit, az északi sziklarajzok formavilágát hívják segítségül. Számomra a történések meghatározó állapota az áttetsző sejtés és sejtetés. A képi fogalmazásmódomban egyfajta szubjektív elvonatkoztatásra törekszem, és az egyes állapotlenyomatok rétegeiből véletlenszerűen kivágott biológiai élettereket nagyítok fel.  Egykor a Budapest Film grafikusaként dolgoztam (nem vagyok egy tipikus munkahely halmozó, de előfordult már, hogy közel egy hétig is voltam - példának okáért - közművelődési előadó, vagy akár gazdasági menedzser....) Fazakas-Koszta Tibor képzőművész barátommal, Gábor Imre, Romvári János, Ducky Kristóf festő-grafikusokkal együtt. "Szakmai ínyencségként" tartom számon, hogy 1996-ban - Gerő Péter producer barátom felkérésére - egy képemmel "támogathattam" a József Attila Színházban rendezett "DRÁMAÍRÓ VERSENYT". Vándor Éva színművésznő a "Legjobb női alakításért" címmel együtt kapta meg a "Tűsarkú mosolyok" című festményemet, amelyet Gyurkovics Tibor költő barátunk nyújtott át .  1998-ban a "Római Magyar Hét" képzőművésze voltam, Bereményi Géza író, Bogányi Gergely zongoraművész, Eperjes Károly színművész, valamint a Muzsikás Együttes és Sebestyén Márta megtisztelő társaságában.  Morfondírozó és lassú szakmai életvitelem mellett, amiről "elhíresültem" az, hogy közel tizenöt éven át csak vörös képeket festettem.

Ezt követte az életem egy olyan sajátos időszaka, amelyben elhatalmasodott lelkemben a meddő kétely és ugyanekkor az Ég egy különös meghívásban részesített. Majd egy évtizeden át csak a gyermekeim lelkébe festettem.

Mindannyiunk számára meghatározó az, hogy miként is definiáljuk önmagunkat, mik vagyunk és minek is hisszük magunkat? Minek szeretnénk látszani? Művészi pályám során sok „fontos ember” névjegykártyáját tartottam kezemben. Titulusokkal, megszólításokkal és pozíciókkal körülbástyázva. De olyat nem találtam, melyen  azt olvashattam volna, hogy „XY” szerető férj, gondoskodó családapa vagy igaz barát… Az elmúlt tíz év számomra is alkalmat adott az elgondolkodásra, hogy mit is írhatnék az én képzeletbeli névjegyemre?

Gondolataimban kutakodva minduntalan visszaköszöntek Lillian Hellman bevezetőben idézett szavai. Éveken keresztül monomániásan festettem áttetsző „rétegeimet”. Mintegy mesterségesen megidézve a "PENTIMENTÓ"-t és kutatva a jelenség adta mozgástér következményeit. Képeim java része az áttetsző sejtelmességen alapul. Egyfajta "hol volt, hol nem volt" állapot... Úgy, mint a mesékben. De, miként a szavak is gyakran elfedik gondolatinkat, úgy talán önmeghatározásunk is csak elrejti valódi énünket, és erősödik bennünk a hajlandóság, hogy folyton folyvást valakinek, illetve valaminek látsszunk. Ezáltal inkább véget vetek bevezető „ismertetőmnek”, szabad utat nyitva a spontán látogatói szemlélődés lehetőségének.

Köszönöm megtisztelő érdeklődését !

Üdvözlettel, Tuzson-Berczeli Péter

2009

Oldal: BEMUTATKOZÁS (HU)
TUZSON-BERCZELI PÉTER festőművész műteremgalériája / Virtual Studio Gallery - © 2008 - 2012 - tuzsongaleria.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: